Miután ma csak nézelődtem a Lehelen, így csomag nélkül szálltam fel a 115-ös buszra. Már napokkal ezelőtt elterveztem, hogy milyen útvonalon mutatom be a helytörténeti pályázatban lakóhelyem környezete látnivalóit.
Ajándék februárban a mai napos szép idő, ezért úgy döntöttem, hogy ma járom be az eltervezett útvonalat. Utam során újra megcsodáltam a Hegedűs Gyula utcában (88...94.szám) a kitűnő állapotban karbantartott XX. sz. első felének magyaros szecessziós elemeit és az art-deco stílusjegyeit magán hordozó „kislakásos bérházakat”. Jellemzőik a homlokzati domborművek és a díszes kapuk. A buszból jobbra kinézve láthatjuk a Cézár ház lakóépület együttesét, melynek különlegességét az Elektromos Művek egykori áramfejlesztő épületéből megmaradt védett klasszicista kapu és timpanon adja, melyet a Hegedűs Gyula utcai homlokzatba építettek be. Cél: a modern építészeti értékek mellett védeni és megőrizni a régi idők építészeti értékeit.
A Viza utcánál leszálltam a buszról, és lesétáltam a Duna parton található kubista emlékműhöz, Agamemnon tizenegy kompozícióból álló szobrának másolatához, amely a Mauthausenben felállított emlékmű 5O%-os méretű másolata. A szoborcsoport az 1944. telén a fasiszták által a Dunába lőtt budapestieknek állít emléket és sokunk számára a második világháború embertelenségének elítélését jeleníti meg. Tovább mentem a következő emlékműhöz, melyet az 1990-es évek legelején a Cionista Szövetség állított fel a magyarországi cionista ellenállók emlékére, akik tevékenységükkel százak, ezrek életét mentették meg.
Visszaszálltam a 115-ös buszra, és sokunk kedvenc Tromos-sportpályája után áthaladtunk az Árpád-híd alatt. Csak fájó szívvel tudok visszagondolni arra, hogy a Dagály strandnál (nyitó fotó) az új úszókomplexum kialakításánál a kivitelező által végzett ősfa-irtás nem a mi lokálpatrióta és természetvédő ízlésünknek volt megfelelő, mert nem mindig igaz, hogy a „cél szentesíti az eszközt”. Önkormányzatunk viszont eddig 2000(!!!) új fát telepített a kerületben, mert Angyalföld a „holnap városa”. Ez egy humanizált kerület. Bár rendeletileg nem kötelező, de nagy súlyt és rengeteg pénzt fordítanak a közterület fejlesztésre. A Dagály utcán haladva eszembe jutottak a hagyományt teremtő kerületi rendezvények (pl. a Dagály utcai utcabálok), amelyek elősegítik a lakóhelyhez kötődést, a közösséggé formálódást.
Kikanyarodva a Váci útra vissza emlékezem, hogy itt egy vegetáló, lepusztult ipari környezetből nőttek ki a Váci út újszerű látványosságai, az egyenlőre ugyan nem teljesen kihasznált irodaház- és pénzügyi- központ.
Az Árpád-híd lábához érve (a 115-ös busz végállomásánál) amíg áll a busz jóleső ránézni a Rendőrpalotára, ami építésekor a legmodernebb irodaház volt a fővárosban, és ma is Angyalföld legimpozánsabb építménye. A csupa üveg épületet évente kétszer mossák le ipari alpinisták kívülről, a föld alatti szinten nagy lőtér működik. Itt emelkedik a Váci út és Róbert Károly körúti saroknál Budapest egyik legmagasabb épülete is.
Visszafordulva buszunk ismét a Dagály utcán megy végig az ifjúsági ház és a könyvtár előtt (ezek most sajnos a pandémia miatt zárva vannak).
Az uszoda bejárata mellett van a „Béke-kút”, melynek vize büdös, de jó. Egészséges és ingyen van. Mindenki számára elérhető, minden nap reggel hattól este nyolcig folyik.
A víz gyógyhatású, ha hurutos bél és gyomorpanaszaink vannak, vagy ezeket szeretnénk elkerülni, a legjobb helyen járunk. A kút terméskőből épült, az ásványvíz egy barokkot idéző műkő szörnyeteg-fej szájából folyik.
Buszunkkal ismét a Népfürdő utcán haladunk, majd jobbra a Hélia-szállót láthatjuk, ahol sóterápiától kezdve mindenféle jó vár nem kevés pénzért az odalátogatókra.
A következő megállónál - az 1911. óta működő Pannónia utcai kéttannyelvű iskolánál (fővárosunk legnépesebb általános iskolája) bemutató utam véget ér, mert pár méterre van a RaM: kerületünk és az „Őszikék” klubosok büszkesége, amiről bármelyik klub-társam órákig tudna lelkesen beszélni, sőt biztos eldicsekednénk kerületünk idős-politikájával is, ami nemcsak fővárosi hanem európai szinten is példamutató.
Császár Lajosné "Őszikék" Idősek klubja Bp13