Karácsony közeledtével melegség tölti el szívünket, egy-egy pillanatra megállunk rohanó világunkban és számvetést készítünk az elmúlt időszakról.
Felidézzük a legszebb pillanatokat és minden szépséget, jóságot elraktározunk lelkünkbe, hogy ebből meríthessünk erőt az elkövetkező újév napjaira.
Az ünnep hangulatában a másik emberre figyelünk és arra gondolunk, hogy mit nyújthatnánk szeretteinknek, barátainknak, mindazoknak, akik fontosak számunkra. Ez a mi legemberibb értékünk.
A mai ünnep nem lehet pont olyan, mint a 40-70 évvel ezelőtti. Sőt! Sokszor még a tavalyival sem összevethető, hiszen időközben „szkájp nagyszülők” lettünk és külföldre utazunk gyermekeinkhez, unokáinkhoz, hogy legalább karácsonykor ne csak az üvegborítású kütyün lássuk szeretteinket.
Ha arra vágyunk - és persze, hogy arra vágyunk -, hogy szép és feledhetetlen legyen szeretteink karácsonya, ne feledjük, az ünnepnek elengedhetetlen része, hogy kellő időt szánva a felkészülésre, tegyünk szeretteinkért és szeretetet sugározzunk. Őszintén és önzetlenül.
A karácsony nem csak egy nap. Nem lehet csak egy nap, nem múlik a huszonnegyedik óra leteltével. Mert a karácsony egy érzés. A szeretet érzése.
Hiába keresed a feldíszített fán, nem találod meg a megvásárolt ajándékokban, nincs belesütve a bejglibe és a mézeskalácsba, nem foglal helyet az ünnepien terített asztalnál. Egy helyen létezik, onnan árad ki, melegébe ölel. Ez a pont a világ közepe. Szívnek nevezik. Mert ünnepet nem vehetsz boltban, szolgáltatótól, az ünnep inkább benned, legbelül van. Akinek szívében nincs karácsony, nem fogja azt a fa alatt sem megtalálni.
A karácsony nem az ajándékok, hanem szívünk kinyitásáról szól. Tudni és érezni azt, hogy vannak emberek, akik fontosak számunkra, az maga a csoda!
A karácsonyi szeretet, amit szívből kaptál, nem marad benn a jókívánságokban. Életre kel, beléd költözik, és minden nap veled lesz.
Ez a szeretet minden ébredésnél vár, megfogja a kezed, elkísér az utcán, vásárol veled a boltban, és veled együtt végzi a feladatokat.
Ez a szeretet segít feledtetni, hogy valaki durván rád kiáltott a megállóban, hogy megint nem adták át az ülőhelyet, hogy félrelöktek az orvosi rendelő lépcsőjénél.
Segít feledtetni, mert az emlékezés hópihéit megolvasztja a szeretet, a megbocsátás melege.
Karácsony az ünnepek sorában különleges helyet foglal el, mert semmi mással össze nem hasonlítható érzést vált ki az emberből.
Megbocsátást, együttérzést, gyengédséget, örömteli várakozást és önzetlenséget.
Mert a karácsony a szeretetről szól. A szeretetről, mely az egyetlen dolog a világon, ami, ha használjuk, nem kopik, hanem gyarapodik.
A szeretet teszi teljessé az ember életét, ebből lehet – mint egy kiapadhatatlan kútból- erőt meríteni a gondok leküzdéséhez.
Hiszem, hogy így van, még akkor is, ha a nagy rohanásban nemcsak az idő szalad el, hanem olykor mi magunk is elszaladunk egymás mellett.
Hiszem, hogy mindez csak átmeneti zavar napjainkban, ahol átrendeződnek az értékek és néha elveszni látszik egy-egy régi fogódzó.
Hiszem, hogy egyre többen vallják: Segíts másokon, magadon is segítesz!
Hiszem, mert hit nélkül nem lehet élni, hogy éppen ezért, karácsony közeledtével arra vágyunk, hogy megöleljük az egész világot, s benne külön-külön is azokat, akik szívünkhöz közel állnak.
Persze ez az ölelés olykor-olykor bizony csak emlék, mert valaki már nincs közöttünk, csupán szívünkben él.
Köszöntőm végén Márai Sándor örök érvényű mondatait ajánlom mindenki figyelmébe:
„Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. …Tartalmát nem lehet szavakban közölni… A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben”.
A közelgő ünnepekre gondolva, kívánom, hogy ebben a fényben és szeretetteljes levegőben éljünk, s minél többet juttassunk másoknak is e szeretetből nemcsak karácsonykor.
Békés, áldott karácsonyi ünnepeket, jó egészséget és örömteli boldog új esztendőt!