Talyigás Katival a Területi (Bp.) Egyesület leköszönő elnökével készített interjút Ónody-Molnár Dóra a Jelen hetilap - Független hetilap újságírója. Rólunk szól!
A mi generációnk kezdetben abban bízott, hogy idős korában lesz nyugdíja, egészségügyi és szociális ellátása. Mindez teljes egészében megváltozott, mert a politika retrográd irányba változott. Azt mondják, csak magadért vagy felelős – állítja interjúnkban Talyigás Katalin szociológus, szociálpolitikus, aki nemzetközi szinten is ismert és elismert szakértője az időspolitika, idősgondozás területének.
A Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) kutatója egy friss, 25 országra kiterjedő elemzésében az időskori szegénységet vizsgálta. Vaskövi Ágnes megállapította, hogy az állami nyugdíj önmagában sehol Európában nem véd meg az időskori szegénységtől, és ahol nem csak a nyugdíjjáradékra számítanak, ott relatíve kevesebb az idős szegény. Az elmúlt tíz évben az európai országokban nőtt a szegény idősek aránya. Érdekes az elemzés Magyarországra vonatkozó része. A kutató a vizsgálat alapján az elemzett országokat három jellegzetes csoportba osztja: tudatosakra, élhetőkre és szegényekre. A „tudatos” csoportban – itt főként az észak- és nyugat-európai országok vannak – jellemző, hogy a polgárok előre terveznek, pénzügyi termékeket vásárolnak azért, hogy kiegészítsék a nyugdíjukat. Magyarországot a középső kategóriába, azaz az „élhető” országokba sorolta, itt átlagos a gazdasági helyzet, és „viszonylag alacsony a várható időskori szegénység, a viszonylag bőkezű nyugdíjrendszer nem különösebben ösztönzi öngondoskodásra az embereket”. Ide tartozik még Ausztria, Franciaország, a mediterrán államok, Szlovákia és Szlovénia is. A harmadik, „szegény” jelzőt kapott csoportban a balti államok, valamint Horvátország, Lengyelország és Románia van. Zanzásítva, az olvasható az elemzésben, hogy ebben a kategóriában sok a szegény idős, a nyugdíjjáradék szűkös, az átlagnál kevesebb ideig élnek, pénzügyileg kevésbé tudatosak. Ön éveken keresztül vezette a Nyugdíjasok „Életet az éveknek” Területi Egyesületét Budapesten, elismert szakértője az idősügynek, Ha jól sejtem, nagyon nem így látja az idősek helyzetét. Az ön hamarosan megjelenő tanulmányából az is kiderül, hogy a szociális védelem alá eső szükségletekre, köztük a nyugellátásokra, mennyi jut ma Magyarországon. E szociális ellátásoknak a 2010 és 2020 közötti nettó értékét elemezve arra a következtetésre jut, hogy míg 2010-ben a GDP 21,6 százalékát fordították ilyen célokra Magyarországon, ami a tagállami rangsor 15. helyét jelentette, addig ez az arány 2020-ban 17,7 százalékra csökkent, s ezzel Magyarország a 24. helyre került, mindössze Románia, Lettország, illetve Írország nettó szociális ráfordításai voltak arányaiban alacsonyabbak. 2010 és 2021 közt a nyugdíjak vásárlóerő-értéke hatalmasat csökkent. Nem függetlenül ettől, a 65 éves és idősebb népességen belül 2010 és 2021 között a 2,8-szorosára nőtt a relatív jövedelmi szegénységben élők aránya. Ezt fokozza az egészségben eltöltött évekre vonatkozó kilátástalanság: közel öt évvel élünk kevesebbet az EU átlagánál, és ezalatt többet is betegeskedünk. E hosszúra nyúlt kérdés végül is arra vonatkozik, hogy ön hogyan látja európai kitekintésben a magyar idősek helyzetét?
Elolvastam a BCE tanulmányát, nem is egyszer. Úgy vélem, hogy olyan adatokból készítette ezt a tanulmányt a kutató, amelyek mögül hiányzik a tapasztalati tudás. Az a tapasztalat, amit hosszú évek óta megélek, átélek. Ő makroadatokból dolgozott. Én, a társaimmal együtt a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsában, nem az „élhető ország” kategóriájával írnám le a magyarországi viszonyokat. Inkább úgy látom, a mai magyar időstársadalom rétegzett. Igen, van egy része az idősödő és az idős társadalom fiatalabb generációjának, amely esetleg magas keresettel járó munkát végzett, emiatt ők a nyugdíjas éveiket élhető módon tölthetik. Legalábbis egy darabig. Mert az az infláció, ami Magyarországon tapasztalható, őket is eléri. De talán rájuk igaz, hogy tudatosabban készülnek a jövőre, előre gondolkodnak az időskorukról, megtakarításaik is vannak, esetleg lakásuk, amit kiadnak.