(Fotó: Alex Howitt)
Hol van már a tavalyi hó? Hol van már a tavalyi karácsony, amikor izgatottan és örömteli várakozással készülődtünk az ünnepre és számoltuk a napokat.
Mostanában mások számolnak és sajnos nem a napokat.
Nem könnyű ilyen helyzetben nem erre gondolni, pláne nem könnyű vigaszt nyújtani, de a karácsony üzenetével meg kell próbálni.
Hiszen a karácsonnyal a remény, az örömet hozó fény érkezik meg világunkba és erre az üzenetre most felettébb szükségünk van.
A karácsony az egyetlen olyan ünnep, melyen az emberek –széles e világban-, ugyanarra gondolnak: a szeretetre!
Éppen ezért, karácsony közeledtével arra vágyunk, hogy megöleljük az egész világot, s benne külön-külön is azokat, akik szívünkhöz közel állnak.
Persze ez az ölelés olykor-olykor bizony csak emlék, mert valaki már nincs közöttünk, csupán szívünkben él.
A karácsony semmi mással össze nem hasonlítható érzéssel tölti el az embert, ám mit sem ér ez az érzés, ha nincs kivel megosztanunk.
Nyújtson vigaszt és reményt a költő szava:
Csak gyújts meg egy gyertyát, s ha fényénél elmosolyodsz, ott vagyok
Ott vagyok, hol a szeretet melege ragyog.
A közelgő ünnepekre gondolva kívánom mindenkinek, hogy érezze, nincs egyedül, hogy érezze, valaki számára a legtöbbet jelenti. Hogy legyen kivel megosztani mindazt, ami vele és érte történik, hogy legyen még sokáig lehetősége éreztetni szeretteivel, hogy mindez kölcsönös… vagyis, hogy: legyen kit szeretni és legyen, aki viszont szereti!
Egyszóval tiszta szívemből kívánom, hogy a lelkekben legyen egész évben karácsony!
Kívánom továbbá, hogy a nehezen megélhető körülmények ellenére se adjuk fel a reményt, hogy egyszer ennek is vége lesz és akkor ismét - korlátozások nélkül- találkozhatunk szeretteinkkel, barátainkkal, ismerőseinkkel és egymással.
Karácsonyhoz közeledve ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek békés, szeretetteljes ünnepet, jó egészséget és örömteli új esztendőt!
Renfer István