Szinte minden nap esőben, szélben és gyönyörű napsütésben is sétálunk, azért, hogy egy kicsit kiszabaduljunk a Covid valóságos szorításából. Ilyenkor hallgatom Márta történeteit, aki minden ház történetét ismeri a környékünkön. Utána néz lexikonokban, történelmi munkákban, így sohasem unalmas a sétánk. Korábban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében dolgozott, tudása hihetetlenül gazdag, így minden sétánk felfedezés.
Budai kis utcák nevei változatosak, török időkre emlékeztet a Pasarét, Törökvész utca, Trianon után az utcák nevei egy-egy határon túli település nevét viseli: Gyergyó, Hargita, Küküllő, Zilah, Torockó, Lupény, Nagyajtai utca.
És van olyan utca is, amely híres emberről kapta a nevét, mint Gábor Áron, Lorántffy Zsuzsanna és a Hermann Ottó út. Már hosszú hetek óta sétálunk, a Városmajorban, ahol a háború okozta fájdalmas történeteket idézzük fel, felkavaró élménnyel jövünk haza.
Azt hittem mindent megtudtam már a környékünkről ezalatt az év alatt, amikor Márta egyszer azt kérdezte: tudod miről híres a Hermann Ottó utca 2/b.? Nem tudtam.
Kemény Simon lakott itt, aki költő volt a két világháború között, az Est munkatársa, zsidó családból származott, de megkeresztelkedett, ennek ellenére a nyilasok a háború utolsó napjaiban az udvarra kiparancsolták testvérével megásatták velük a gödröt és mind a kettőjüket bele lőtték.
Mennyi fájdalom, szomorúság fűződik itt minden régi házhoz, kőhöz, és mit sem tudunk róla!! Most csak élvezzük a tavasz szépségét, a nagy fa kezd zöldbe borulni, a fa alatt kankalin, hóvirág, sőt ibolya is látható. Lassan a Rózsadomb valóban nevéhez illő lesz: virágba borul.
Öröm és szomorúság, minden együtt van jelen! Még élünk, és várjuk a járvány elleni oltást, a járvány végét. Addig sétálunk naponta egy-egy órát és felidézzük a házak titkait.
Talyigás Kati-Bona Márta, március 3.
címlap fotó: masodikkerulet.hu/